Nyár végén - kipihenve a tavaszi munkálatokat - elhatároztuk, hogy nekikezdünk a konyhafelújításnak. Ezidáig ugyanis csak az előző tulajtól örökölt mosogatónk volt valami szekrénnyel, illetve egy rezsó állt rendelkezésre a főzéseknél. Az edények, és a nem hűtőbe való ételek dobozokban sorakoztak a fal mellett. Elég volt a nomád körülményekből!
Egy hosszabb periódus azzal telt, hogy vártunk egy bizonyos asztalos árajánlatára. Október elején megunva a várakozást szétküldtük a terveket internetről leakasztott mesterembereknek. Néhány napon belül megérkeztek a válaszok (ugyanarra a műszaki tartalomra nagyon durván eltérő ajánlatokat kaptunk), és kiválasztásra került a megfelelőnek tűnő konyhabútor stúdió. Néhány dologban nehezen győztük meg emberünket: nem értette miért ragaszkodunk a tömör fal kialakításhoz az ajtók-fiókok esetében, illetve a munkapultot (4 cm vastag tömör fa) miért nem valami szívósabb anyaggal kezeljük, mint a méhviasz. A környezetbarát szemlélet nem volt az erőssége; de végül "csak a pörkölt ne legyen túl sós" egyszerű jelmondattal ránk hagyta az egészet.
Komoly logisztikát jelentett megszervezni a vízvezeték, elektromos vezetékek átszerelését illetve a burkolást úgy, hogy minél rövidebb idő teljen el az életünkből konyha nélkül. Sikerült viszonylag hamar minden szakágra embert találnom. Az ütemterv így nézett ki:
- vasárnap: csempe leverése
- hétfő: vízvezeték szerelés
- kedd: elektromos vezetékek szerelése
- szerda: vakolás
- csütörtök: burkolás
- péntek: meszelés
- szombat: elmaradt munkálatok befejezése
- vasárnap: megpihenünk
- hétfő: konyhabútor szerelése
Szigorú menetrend volt, amelyre egy szaki sem mondhatta, hogy bocs, mégsem tudok menni. Ehhez képest a kezdés előtti este, mikor felhívtam a vizest, hogy ugye nem felejtette el, hogy hétfőn reggel nálunk kezd, azt sem tudta miről beszélek.... Azért megérkezett másnap, elég flegmán. Nagyjából tudtuk tartani az ütemet. A burkolón kívül többé-kevésbé mindenki jó munkát végzett. A burkoló munkáján viszont sírni lett volna kedvem. Persze szerinte nem ő volt béna, hanem ilyen a fal és egyébként is a kőművesek vakoltak rondán.
Szörnyű volt, hogy állandóan 3-4 ember tolongott a házban, zajjal, sáros lábbal, nyitott ajtó mellett. Kosz volt, por, és hideg. Az ablakok is ezen a héten érkeztek, közben a kerti munkák is folytak, a tető megerősítése is ekkor zajlott. Eközben dolgoznom kellett (volna). De legalább szabit nem kell kivennem, fogalmam sincs, hogyan oldják meg azok, akiknek a munkahelyükre be kell járni. Ugyanis - bár fenti munkafázisok időre elkészültek - a konyhabútor maga a tervezett 2-3 nap helyett bő 2 hétig készült. Ez idő alatt a fürdőszobában tudtunk mosogatni, az étkező asztal meg egy A3-as méretű asztalka volt a nappaliban, ha épp nem a hálóban a szőnyegen ettünk.
 |
| Felújítás előtti állapot - Elpakolás 1 |
 |
| Elpakolás 2 |
 |
| Csempe levésése, amit Adrián végzett |
 |
| Vízvezetékek szerelése |
 |
| Elektromos vezetékek szerelése, és vakolás |
 |
| Burkolás, meszelés |
 |
| Konyhabútor szerelésének kezdete |
 |
| Konyhabútor váz |
 |
| Az első vacsora |
 |
Falfülke: borok és lekvárok helye
|
Karácsonyi örömsütés:
Karácsonyi örömsütés:
