Bontás után építés; az első lépés

A teljes lecsupaszítás után az első lépés a koszorú elkészítése. Mivel a tető meg lesz emelve az eredeti állapothoz képest, ezért először felfalazzuk a koszorú alatti részt. Lehetne persze azt is, hogy a koszorú magasabb, és azzal hidaljuk át a magassági különbséget, de a cél az, hogy minél kevesebb betont használjunk fel, így marad a felfalazás, ami olcsóbb is.

Még számomra is döbbenet, hogy fejben mennyivel előrébb kell járnunk, mint ahol tart az építkezés. Minden mindennel összefügg, így például bár még távolinak tűnik, hogy itt valaha még galéria is lesz, a galériát tartó mestergerendát már a héten meg kellett rendelni, azt ugyanis be kell építenünk a koszorúba (megfelelő védelemmel ellátva természetesen, hogy a beton nedvessége ne okozzon kárt a gerendában), aminek a vasszerelése a héten kezdődhet.

A külső nyílászárókkal kapcsolatban is sokat egyeztetünk: a nyílászárók konzolosan lógnak ki majd a fal elé, a hőszigetelés síkjában. Szerencsére már nem néznek ránk furcsán ettől, sőt! Az ajtóknál az alsó csomópont érdekes lesz, hogy hogyan lehet összehozni a konzolos megoldást a szintén nem hagyományos favázas padlószerkezettel.

Közben igyekszem a kertet is csinálni, így az első kapavágásokat tegnap megejtettem (spenót, szárzeller, zeller, petrezselyem, borsó, cékla vetés). Rettenetesen száraz a föld. A veteményes (és a természet) esőre szomjazik, de a pucéran álló házunknak meg tökéletes ez a száraz állapot.

Még gondolatok a bontáshoz

Látkép a Benedek hegyről:

     Az ideiglenes villanyoszlopunk felállítása után le lehet kötni a házat a hálózatról:

 Annyira ronda, hogy szép.

 A hátsó szekció igencsak ramaty állapotban van, úgyhogy ma sorsa kérdésessé vált.

 A bontás megkezdése előtt nagy félelmünk volt, hogy az egész ház sziklán áll. És ha sziklán áll, akkor milyen kínkeserves lesz kiszedni azt az 50-60 cm-t, ha egyáltalán lehetséges. Szerencsére az első szobákban, illetve a konyhában föld volt, és csak hátrafelé ütköztünk bele a problémába:
Új fényviszonyok:

Oldalhatáros a beépítésünk, de a szerencsénk az, hogy a hátsó fal nem közvetlenül a telekhatáron áll, hanem van még 45 cm a szomszéd felé, ami hozzánk tartozik, így jogilag nem jelent problémát az, hogy szigeteljük a hátsó oldalt is 20 cm hőszigeteléssel, illetve kiépítsük a szivárgó rendszert. Most így nézünk ki a szomszéd felé:

Újrahasznosítás

Fontos része egy környezettudatos felújításnak, hogy a kibontott elemekből minél több újra-felhasználásra kerüljön. Nem mellékes szempont, hogy annyival is kevesebb hulladékot kell a méregdrága konténerekben elvitetni.

Szerencsére gazdára talált a cserépkályha, a laminált padló, és a cserép. A cserépből szerencsére több helyre is jut. Az épen maradt téglákat pedig a helyszínen tudjuk majd használni. 

A legmélyebb pont közelében

Bár még javában a bontásról szól minden - egyre gyatrábban néz ki a ház és a terület - már a reggeli meeting az építés körül forog.

Mennyivel kellemesebb napsütésben az építkezésen lenni, mint havas-esőben, szélben.... A megoldandó feladatok is egyszerűbbnek tűnnek, nem szívják le teljesen az energiám. Ilyenkor sokkal átláthatóbb az egész, és maguktól mennek a dolgok. Szinte.

Este elég heves eső érkezett. Olyan érzés volt, mint amikor sátrazunk, jön a vihar, és attól félünk, hogy meddig bírja a sátor, mikor tör be a víz. Bár a boltíveket letakartuk szombaton, nem a legtökéletesebb a védelem a víz ellen. Az agyagba rakott kő falak sem bírják sokáig így. Minél előbb le kell zárni őket a koszorúval

Hétvégén lekerült a födém. Részben a régi beton párkány is, aztán ma reggel kisütöttük, hogy azt igazából felesleges levenni. Ez nagyon jó hír, mert sem a falaknak, sem a boltíveknek nem tesz jót a heves beavatkozás.

Rengeteg törmeléket kell még kihordani, a nappali és a fürdő alját még mélyíteni kell, hogy helyet kapjon az új rétegrend.

Amit tudunk, azt azért félreteszünk. És vagy máshol épül be, vagy nálunk, a lényeg, hogy hasznosul.

 Nappali:

 A boltozat eső elleni védelme:

 Aljzat mélyítés. Nehéz lehet elképzelni, hogy a talicskák helyén egy év múlva hangulatos olvasós-teázós, napfényben fürdős sarok lesz. Pedig lesz :)

 A régi koszorú levételével párhuzamosa a falak megtámasztására van szükség az új koszorú elkészültéig:

 Ki fürdik a kádacskámban?

Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek

Margit romok

Elkezdődött, amiről a blogunk valójában szólni szeretne. Három hete költöztünk ki a házból. Szerencsére nagyon közeli helyet találtunk. Annyira közeli, hogy akár az ágyból, akár a dolgozóasztalról szemmel tudom kísérni a ház körüli történéseket. Azért is fontos, mert nem vesz el időt az, hogy ha oda kell menni az építkezésre, meg vissza az íróasztalomhoz. Munka mellett így is rengeteg időt és energiát vesz el a felújítás. 

Március első hetében elutaztunk egy hétre. Ki ide (Ausztria, zarándoklat), ki oda (London, Ecobulid kiállítás). Gondoltuk addig nem történik semmi különös, a belső bontások (parketta felszedés, cserépkályha bontás, aljzat feltörés) nem bonyolultak. Mire visszaértünk ez a látvány fogadott. A legnagyobb rácsodálkozást az első ív kibontása okozta, ami eddig be volt falazva, és egy kicsi ablak jelentette az összes megnyitást. Most ennek a helyén lesz a bejárat, mögötte a télikert szerű előszoba.

A padlásról a cellulóz hőszigetelést már hetekkel korábban összegyűjtöttük. A 30 cm-ből a felső 20-25 cm nyugodtan felhasználható lesz később a tetősíkba. Az alsó pár cm pedig (amibe por/kosz keveredett) az pedig feltöltésnek lesz kiváló a boltívek fölé, az új födém alá.

Látványterv

Udvari nézet:

 Várból: