Egy napsütéses késő-őszi reggelen nekiestünk a kertnek: bontásra ítéltük a 20 cm falvastagságú garázst és fatárolót (a panelházak teherhordó váza bezzeg csak 15 cm vastag vasbeton) - tevékenységünk nem bejelentés köteles, erről egy hatósági helyszíni szemle során megbizonyosodtunk. Az erős szerkezet miatt komoly rombolókra volt szükség, amik az említett reggelen fel is vonultak; érdekes látvány volt az alábbi a Margit rom szomszédságában. Először csak viccelődve hívtam ki Adriánt, hogy nézd, ezt hozzánk hozták, de pár perccel később kiderült, hogy viccen kívül hozzánk jön.
Néhány pillanattal a kezdés előtt (a képen látható rózsabokrokat sikerült felmenekíteni a középső szintre, szerencsére most tavasszal gyönyörűen kihajtottak) :
Nem viccelve érkezik a gép:
Alig egy-két órával később:
A teherautó - ami a törmeléket szállította el - képtelen volt önerőből feljönni, a romboló húzta fel a szűk feljárón. Semmi és senki nem sérült meg:
Délután pedig már így állt a csatatér:
A finomabb részeket kézzel kellett befejezni; nem neveznénk örömmunkának:
A rombolás helyén aztán építés kezdődött. Támfalakat kellett építeni, erősíteni. A tél azonban nem engedte, hogy egyhuzamban lefusson a dolog. Tavasszal meg a szakik kicsit lassan vették fel a fonalat.
Szegény megboldogult Fülessel méricskélünk:
A lépcsőtámfal megerősítve:
A lenti támfal:
Készül a pergola:
Most már nekünk is van egy combos rétegelt-ragasztott tartónk :):
A szarufák:
Lécezés, hátul cserépfedés:
Rumli el, jön a föld:
Közben lenolajjal kenegetés:
Majdnem kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése