2015. április 7., kedd

Aljzatbetont hozott a Húsvéti-nyuszi

A felújítás során célunk, hogy olyan kevés betont építsünk be, amilyen keveset csak lehet. Egy felújítás alapvetően más, bonyolultabb, kiszámíthatatlanabb mint egy új építés, így adódnak olyan helyzetek, amikor a ház állékonysága érdekében nem lehet spórolni a betonon.

Konkrétan nálunk a kőfalak alatt nincsen alap (140 évvel ezelőttről nem is elvárható), pusztán a falak futnak mélyebbre. Mélyítve az aljzatot szinte elértünk a falak alsó síkjáig. Olyan ez, mint amikor a fogak mellett az íny elkopik, a fognyak kilátszik, és a fogak így sokkal érzékenyebbek, károsodásra hajlamosabbak lesznek. A falak esetében hasonlóan, a falak tövében a támaszt kiszedve (betömörödött talaj) féltünk attól, hogy a falak elmozdulnak, ezért egy kis sávban tömörített kavics helyett betont töltöttünk vissza.




Ezután jöhetett az aljzatbeton (7 cm), a ház 90%-án az egyetlen betonréteg, ami a hétvégén elkészült. Ez adja a megfelelő felületet a vízszigetelésnek, efelett már csak a fa vázszerkezet közti hőszigetelés, és a hajópadló alatti (fa és lágyfarost) rétegek következnek majd. Végre egy szintbe kerültek a lakóterek (korábban egy-egy lépcsőfok vitt a szobákba a konyhából). Egyedül a fürdőszoba/gépészeti helyiség lesz magasabban a ház végén. Ennek oka pedig az, hogy ott már szikla van, így a mélyítés nem racionális megoldás. (Még a nappali sarkába is beficcen egy kicsit, de ott majd elnyeli a hőszigetelés). A sima, tiszta felület csábított minket egy hálózsákos kint-alvásra a csillagos ég alatt, de a nulla közeli hőmérséklet azért még elriasztott minket (főleg engem).










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése