2015. március 16., hétfő

A legmélyebb pont közelében

Bár még javában a bontásról szól minden - egyre gyatrábban néz ki a ház és a terület - már a reggeli meeting az építés körül forog.

Mennyivel kellemesebb napsütésben az építkezésen lenni, mint havas-esőben, szélben.... A megoldandó feladatok is egyszerűbbnek tűnnek, nem szívják le teljesen az energiám. Ilyenkor sokkal átláthatóbb az egész, és maguktól mennek a dolgok. Szinte.

Este elég heves eső érkezett. Olyan érzés volt, mint amikor sátrazunk, jön a vihar, és attól félünk, hogy meddig bírja a sátor, mikor tör be a víz. Bár a boltíveket letakartuk szombaton, nem a legtökéletesebb a védelem a víz ellen. Az agyagba rakott kő falak sem bírják sokáig így. Minél előbb le kell zárni őket a koszorúval

Hétvégén lekerült a födém. Részben a régi beton párkány is, aztán ma reggel kisütöttük, hogy azt igazából felesleges levenni. Ez nagyon jó hír, mert sem a falaknak, sem a boltíveknek nem tesz jót a heves beavatkozás.

Rengeteg törmeléket kell még kihordani, a nappali és a fürdő alját még mélyíteni kell, hogy helyet kapjon az új rétegrend.

Amit tudunk, azt azért félreteszünk. És vagy máshol épül be, vagy nálunk, a lényeg, hogy hasznosul.


 Nappali:
 A boltozat eső elleni védelme:
 Aljzat mélyítés. Nehéz lehet elképzelni, hogy a talicskák helyén egy év múlva hangulatos olvasós-teázós, napfényben fürdős sarok lesz. Pedig lesz :)


 A régi koszorú levételével párhuzamosa a falak megtámasztására van szükség az új koszorú elkészültéig:

 Ki fürdik a kádacskámban?




Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése